Kicsiben kezdték, hisz eleinte nem is voltak túl sokan. Mindössze pár ember, akik közt ott volt az Álmodó. Mindig olyan furcsa láng gyúlt a szemében, amikor a jövőről beszélt. Nem járt még ott, de gondolataiban mégis mindig ott járt. Eszébe jutottak a régi nagy hősök, akik megváltoztatták a világot. Olyan akart lenni, mint ők. Mindennél erősebb volt a szívében a vágy, hogy hozzájuk hasonlóan Ő is létrehozzon valami olyat, ami még nem volt előtte.

Kicsiben kezdték, de az első pillanattól kezdve valamennyien magukba itták az Álmodó vízióját! Mindannyian elkötelezték magukat és tudták, hogy egy olyan útra lépnek, mely örökre megváltoztatja gondolkodásukat, életüket.

Nem siettek, hiszen idejük volt bőven. Eleinte csak néhány embernek adták át álmukat. Sőt inkább a reményt, hogy valami nagyszerű dolog részeseivé válhatnak. Megfontoltan, de határozottan haladtak előre. Pedig mindegyikük egyszerű ember volt. Hétköznapi dolgaik voltak. Az egyik állandóan a kisfiáról beszélt és arról, hogy Ő majd egy szebb világban élhet. A másik mindig zenét hallgatott, mert, ahogy mondta: ez feltölti és jobb emberré teszi. A nő pedig olyan volt köztük, mint a legjobb édesanya. Mindent megadott, amire a többinek szüksége volt, s Őt ez tette boldoggá. Etette, itatta és altatta őket, vigyázta álmaikat és gyógyította lelküket.

Ez a kis csapat eldöntötte, hogy végigjárja az utat, bár még ők sem gondolták, hogy merre visz és nem tudták, hogy mennyien követik majd őket. Elindultak és mentek. Az úton találkoztak a Kishitűséggel, de nem engedtek neki, hanem továbbmentek. Találkoztak a Kétszínűséggel, de átmentek rajta. Szembejött velük a Kétely, de Ők voltak az erősebbek. Jött a Lustaság, akit nehezen, de legyűrtek. A legnagyobb kísértés pedig a Hiúság volt. Amikor kezdett nőni a dolog, akkor egyre többen isteníteni kezdték az Álmodót, de Ő megmaradt ugyanannak az egyszerű embernek, aki akkor volt, amikor még csak egyedül álmodta az álmát.

Egyre többen csatlakoztak és az emberek mosolyogva néztek egymásra. Kézről kézre és szájról szájra adták tovább a stafétát. És az ÁLOM önállóvá vált. Már nem csak az Álmodóé volt, hanem sok más emberé lett. Mindegyikük szemében ugyanazt a lángot lehetett látni, mint egykoron az Övében.

Az ÁLOM tovább nőt és mindenkit magával ragadott. Megváltoztatta az egész világot, pedig az egész világ olyan nagy. Az ÁLOM újra reményt és hitet adott az embereknek. Az ÁLOM visszaadta a legnyomorultabbak önbecsülését is. Az ÁLOM ismét összekötötte és megtartotta együtt az embereket. Az ÁLOM MEGVALÓSULT!

S mindez azzal kezdődött, hogy egyszer egy ember leült és álmodni kezdett.

Köszönet az Álmodóknak!